BDSZ

 Tisztelet a múltnak, felelősség a jövőért

2025. évi központi Szent Borbála-napi ünnepség

2025. december 4-én a bányász- és kohászközösség ismét együtt ünnepelhette Szent Borbála napját, amely a szakmai identitás, a hagyományőrzés és a közösségi összetartozás egyik legjelentősebb eseménye. A központi ünnepségnek idén a 200 éves jubileumát ünneplő Magyar Tudományos Akadémia díszterme adott otthont, méltó környezetet biztosítva a rendezvénynek.

A Mátranováki Bányász Nyugdíjas Alapszervezet december 04-én a kora esti órákban tartotta megemlékezését az emlékház udvarán, ahol az emlékezés mellett a bányászbalesetben elhunytak neveit tartalmazó emléktábla áthelyezését követően annak megáldására is sor került. 

Kuborczik Pál polgármester úr köszöntője után  Dobor István emlékezett Borbáláról a bányászok védőszentjéről. Ezt követően Fekete Roland Plébániai Kormányzó köszöntötte a megjelenteket és áldotta meg az emléktáblát. 

Helyzetkép és kihívások, közös megoldások

Ülésezett a BDSZ elnöksége

2025. december 3-án elnökségi ülést tartott a BDSZ, amelyen a bérminimumok, a csatlakozási szándékkal kapcsolatos egyeztetés, az iparpolitikai és pályázati helyzetértékelés, valamint a jövő évi munkaterv került fókuszba.

Hagyományainknak megfelelően  megrendezésre került a Szent Borbála nap-i megemlékezésünk: Az idei rendezvény helyszíne Karancsság volt. A település Önkormányzatának és a polgármester asszonyának meghívását elfogadva ünnepeltünk ebben a nagy bányász hagyományokkal rendelkező közösségben. Oláh Nándorné Polgármester asszony köszöntője után Baranyi Ákos alapszervezeti elnök Szent Borbála életéről, Dobor István pedig az ünnep fontosságáról emlékezett. Ezt követően került sor az elmúlt évben kiemelkedő közösségi munkát végző tagjaink tevékenységének elismerésére.

Az Emléklapok és a tárgyjutalmak átadása után, a helyi I. István Általános Iskola tanulóinak műsora következett, majd a vizslási Százszorszép Asszonykórus dalcsokra zárta a program első részét. A finom vacsora elfogyasztása után Fülöp Zoltán zenéje biztosította a jó hangulatot és a talpalávalót.

A szakszervezeti tagság sokak számára nem döntés, hanem örökség – és hit a közösségben. Benkő Tamás útja a bányagép kezelőfülkéjéből indult, majd édesapja példáját követve az érdekvédelem motorjává vált a tállyai üzem dolgozóinak élén. Őszintén beszél az ágazati kihívásokról, a szállítási nehézségek hatásairól és a szakszervezeti munka valós, sokszor kőkemény terepéről.